Ma különösképp béna voltam mint a többi napokon nem tudom miért pont ma kell ilyen szerencsétlen napot megélnem ,na de mindegy is próbáltam csendes lenni. Lissa a másik ágyon ott aludt próbáltam tekintettel lenni rá,na meg persze arra hogy szombat van ha már én szombaton nem alhatok. Pedig 17 éves vagyok egy fejlődésben lévő lány akinek igen is szüksége van az alvásra,na de nem nyávogok itt tovább magamnak mert már engem idegesített. Igyekeztem a terep felé ahol Dimitrij-vel fogunk gyakorolni.
Már láttam a homályba kirajzolódni alakját amitől vidámabb lettem . Bár nem tudtam hogy ő sejt valamit az érzéseimről vagy sem,jobb lenne ha nem elég ciki lenne vele úgy edzenem így is néha félre halok... és a karja helyett far-t hallok bár sokkal rövidebb szó igen ,de én ezt szeretném hallani egyszer "fog meg a faromat" nem is tétováznék rögtön megfognám. Annyira a földet néztem e gondolatok közben hogy hirtelen a mellkasába ütköztem. Csak félénken néztem fel rá,elég magas volt mármint hozzám képest,mondjuk nálam ki nem magasabb ? Ez egy jó kérdés ,azt hiszem.
-Megjöttem.-mondtam majd lágyan elmosolyodtam,ő meg csak azzal a komor ábrázattal nézett rám.
-Látom ,és megint késtél.....2 percet.-utáltam mikor az órájára nézett mert ilyenkor tudatosult bennem hogy megint késtem ,az Ő órájáról ,ez nagy hiba. Szégyenkezve lehajtva a fejem a földet bámultam. Egyedül vele szembe nem voltam ambiciózus .
-Sajnálom.-mondtam,megbánóan közben a kezébe észre vettem a karót amit csillogó szemekkel figyeltem.
De ő csak megrázta a fejét,gondolom ez azt jelentette hogy én még nem foghatom meg,de ez nem ér ő már egy csomószor foghatta én meg itt csak álmodozhatok arról hogy valaha is a kezembe kerül a fegyver,néha úgy éreztem hogy ez a pillanat soha nem jön el.
-Mikor tarthatom már a kezembe ?-kérdeztem kíváncsian mutatva a karóra mintha kicsit elmosolyodott volna ,de ez a mosoly gyorsan le is fagyott az arcáról.
-A a türelem rózsát terem.-mondta higgadtan,és mosolyogva valószínűleg ezt a Rózsás viccnek szánta ,ami cseppet sem volt olyan rózsás számomra.
-Hát jó.-mondtam csüggedten beletörődve abba hogy nem kaphatom meg a karót ,de remélem holnap már eljön az a pillanat nem szeretnék még éveket várni. Arra ott van a szerelem ,elég nekem arra várni nem hogy egy fára is várjak még. Valahogy nekem ma semmi se jön össze vagy talán a hangulatom hagy egyre alább ,mindenre várni kell ? és hogy ha várunk meg lesz a kellő jutalom ? Vagy az élet megint arcon csap azzal a ténnyel hogy a semmiért vártál ? És igen egyhuzamban tudtam vonni Dimitrit és a fadarabot ,amíg a fardarabot nem kapom meg ,addig az ő szívét sem . Bár ez csak az én őrült fejembe van így ,hisz Dimitri nem egy fadarab ,ha elgondolkodom lehet olyan néha érdes és kemény mint egy fa háncsa .
Az edzés igen lassan telt el vagyis számomra ,csak a gondolataimmal tudtam foglalkozni és még jobban összezavartam magam a végén azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése